A digitális technológiák elterjedésének egyik legjelentősebb következménye az emberi cselekvések és élmények újrafogalmazása. A felhasználói felületek, érintőképernyők és mobilalkalmazások nem csupán eszközök, hanem új típusú kapcsolatot teremtenek a felhasználók és a világ között. Ez a kapcsolat gyakran személyre szabott, azonnali és magas fokú interaktivitást kínál, átalakítva a hétköznapi tevékenységeket, a kommunikációt és a szórakozást is.
Magyarországon is jelen van ez az átalakuló erő, ahol a mobilalkalmazások széles skálája segíti az emberek mindennapjait. Ezek között megtalálhatók olyan programok is, amelyek kifejezetten a szabadidős tevékenységek digitalizált formáit kínálják, mint amilyenek a hazai piacon elérhető mobil kaszinó alkalmazások. Ezek a felületek a kényelmet és a folyamatos elérhetőséget hangsúlyozzák, miközben reflektálnak a társadalom egyre mobbibbá és kapcsolódottabbá váló természetére.
A tapasztalat átalakításának és a játék koncepciójának azonban mély történelmi gyökerei vannak Hogyan kell játszani. A magyar kultúra és társadalom évszázadokon át őrizte a szerencse és a véletlen különböző megnyilvánulásait, amelyek sokszor szorosan összefonódtak a mindennapi élettel. A történelmi Magyarországon a szerencsejátékok nem voltak elkülönített modern intézmények, hanem a népi szokások és a közösségi események szerves részét képezték.
A vásárok, a templomi búcsúk, a falusi mulatságok vagy a katonáskodás unalmas órái mind olyan helyzetek voltak, ahol a különféle játékformák – legyen az kártyázás, désjáték vagy a lovakra tett szimbolikus fogadások – természetes társasági tevékenységként funkcionáltak. Ezek a gyakorlatok lehetőséget biztosítottak a társadalmi kapcsolatok ápolására, a szokások átadására és a helyi gazdasági élet ösztönzésére. A 18-19. század fordulóján, a polgárosodás és az urbanizáció hatására, ezek a gyakorlatok egyre inkább városiasodtak és formalizálódtak. A 19. századi Budapest gyors fejlődésével párhuzamosan megjelentek az első olyan nyilvános helyszínek, amelyek már hasonlítottak a nyugat-európai, intézményesített játéktermekhez. Ezek a helyek – gyakran a legmodernebb szállodákhoz vagy szórakozóhelyekhez kapcsolódva – már nem csupán a játékot szolgálták, hanem a polgári társasági élet, az üzleti megbeszélések és a művészi találkozások színhelyei is voltak, hozzájárulva a város társadalmi és kulturális szöveteinek gazdagításához.